I. évfolyam II. félév zh anyaga közgazdaságtanból

I. A makroökonómia áttekintése

A makroökonómia a különböző országok gazdasági növekedésének és hanyatlásának okait kutatja.

A makroökonómia: a gazdaság egészének viselkedését tanulmányozza.

A mikroökonómia: az egyes piacok működését vizsgálja.

A makroökonómia központi kérdései:

- Miért csökken olykor a kibocsátás és foglalkoztatás, és hogyan enyhíthető a munkanélküliség?

- Melyek az árinfláció okai, és miként tartható ellenőrzés alatt?

-Hogyan gyorsíthatja fel az ország a gazdasági növekedés ütemét?

John Maynard Keynes: (1883-1946)

Legfontosabb teljesítménye, hogy kidolgozta a makroökonómia és a makrogazdasági politika új szemléletű rendszerét.

A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című 1936-os monográfiájában amellett érvelt, hogy a kormányzat költségvetési és monetáris politikája befolyásolhatja a kibocsátást, csökkentheti a munkanélküliséget, és lerövidítheti a gazdasági visszaesések időszakait.

A makroökonómia célkitűzései:

? a bruttó hazai termék (GDP)

A gazdasági tevékenység végső célja, hogy az emberek által igényelt termékeket és szolgáltatásokat előállítsák. Az összkibocsátás legátfogóbb mércéje a gazdaságban a bruttó hazai termék (GDP).

A GDP: valamennyi végtermék és szolgáltatás piaci értékének összege, amelyet egy országban egy év alatt előállítanak.

A GDP mérésének módjai:

o A nominális GDP-t a tényleges piaci árakon mérik.

o A reál GDP kiszámítására állandó vagy változatlan árakon kerül sor.

Gazdasági növekedés: az a folyamat, ahol rövid távon tapasztalható a GDP konjunkturális ingadozása, hosszú távon a reál GDP és az életszínvonal tartósan növekszik a fejlett gazdaságokban.

A potenciális GDP: azt a maximális kibocsátást jelenti, amelyet a gazdaság előállíthat az árstabilitás ésszerű fenntartása mellett. Olykor magas foglalkoztatás melletti kibocsátásnak is nevezik. Ha a gazdaság eléri a potenciális kibocsátást, akkor a munkanélküliség alacsony, a termelés pedig magas szintű. A potenciális GDP általában lassan és egyenletesen növekszik.

Recesszió: a gazdasági hullámvölgyek abban az esetben, ha a kibocsátás egy vagy két évig csökken, a tényleges és potenciális kibocsátás közötti eltérés pedig csekély.

Depresszió vagy gazdasági visszaesés: ha a termelés hanyatlása tartósnak bizonyul, a potenciális és tényleges kibocsátás pedig nagymértékben eltér egymástól.

? a munkanélküliségi ráta

A magas szintű foglalkoztatás célkitűzésének az alacsony munkanélküliség felel meg.

A munkanélküliségi ráta: a munkanélküliek százalékos arányát mutatja az aktív népességen belül.

Az aktív népesség: a foglalkoztatottakat és azokat a munkanélkülieket foglalja magában, akik állást keresnek.

? az infláció üteme

A harmadik célkitűzés az árstabilitás fenntartása.

Fogyasztói árindex (CPI): az általános árszint leginkább elterjedt mércéje. Az általános árszintet általában P betűvel jelölik.

Inflációs ráta: az árszint növekedésének vagy csökkenésének ütemét mutatja egyik évről a másikra.

Defláció: az árak csökkenése. Ez azt jelenti, hogy az inflációs ráta negatív.

Hiperinfláció: az árak évi ezer vagy akár millió százalékkal is növekedhetnek. Ebben a helyzetben az árrend-szer összeomlik.

A makrogazdasági politika eszközei:

? Költségvetési vagy fiskális politika

A kormányzati kiadásoknak két eltérő formája létezik:

} A termékek és szolgáltatások beszerzésére fordított kiadások.

} A transzferkifizetés (ezek a juttatások társadalmi célcsoportok jövedelmeit emelik).

A költségvetési politika másik része az adóztatás.

? Monetáris politika

Ezt a kormányzat az ország pénz-, hitel- és bankrendszerének irányításával juttat érvényre.

A pénz: forgalmi és fizetési eszközök.

Külgazdasági kapcsolatok:

Nettó export: az export és az import értékének számszerű különbsége. Ha az export meghaladja az importot, a különbség a külkereskedelmi többlet, negatív nettó export egyenleg esetén viszont külkereskedelmi hiány keletkezik.

Külkereskedelmi politika: hatáskörébe tartoznak azok az eszközök, amelyek korlátozzák vagy serkentik az importot és az exportot. Másik területe a nemzetközi pénzügyek irányítása.

Gazdasági változók típusai:

Exogén változók: hatnak a gazdasági tevékenységre, a gazdaság azonban nem hat rájuk. (pl. háborúk).

Indukált változók

Aggregált kereslet és kínálat:

Aggregált kínálat (AS): a javak és szolgáltatások mennyiségét jelenti, amelyet az ország vállalatai hajlandóak megtermelni és értékesíteni adott időszak alatt. Függ az árszínvonaltól, a gazdaság termelési kapacitásától és a költségek színvonalától.

Aggregált kereslet (AD): a fogyasztók, a vállalatok és a kormányzat kiadásainak összege. Függ az árszinttől, a monetáris és költségvetési politikától, valamint egyéb tényezőktől.

Az aggregált kereslet és kínálat együttesen meghatározza az egyensúlyt.

Aggregált kínálati görbe: pozitív meredekségű, a termékek és szolgáltatások azon egységeit mutatja, amelyet a vállalatok különböző árszinteken termelni és értékesíteni akarnak.

Aggregált keresleti görbe: negatív meredekségű, azt mutatja meg, hogy a gazdasági szereplők mennyit vásárolnak különböző aggregált árszinteken.

Makrogazdasági egyensúly: az általános árszint és mennyiség olyan kombinációja, amelynél sem a vásárlók, sem az eladók nem kívánnak változtatni vásárlásaikon, eladásaikon vagy áraikon.

A kínálati sokk: a költségek vagy a termelékenység hirtelen változása, ami erőteljesen eltolja az aggregált kínálati görbét.

II. A gazdasági tevékenység mérése

A GDP mérhető:

v A végtermékek áramlásaként.

Csak a végső felhasználásra kerülő termékeket vesszük számításba, amelyeket a fogyasztók megvásárolnak és felhasználnak.

v A termeléshez felhasznált teljes költségeként.

Összegezzük a tényezőjövedelmeket.

A végtermék: olyan árucikk, amelyet fogyasztási vagy beruházási célra állítanak elő és értékesítenek.

Közbülső termékek: más termékek előállításához használják fel.

Hozzáadott érték-számítás: a kétszeres számbavétel megelőzésére csak a végső felhasználásra kerülő termékeket vesszük figyelembe a GDP-ben, kizárjuk azokat a közbülső termékeket, amelyeket a végtermékek előállítására használnak.

A nominális GDP: (PxQ) a végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások éves kibocsátásának teljes pénzértékét jelenti, mindig a folyó év piaci árain mérve.

A reál GDP: (Q) a nominális GDP értékének az árváltozásokkal korrigált nagysága, vagyis a GDP-t rögzített árakon számolják.

Kiszámítása: Reál GDP= nominális GDP/ GDP-deflátor = PxQ/P

A GDP-deflátor: az általános árszínvonal mérésére szolgál.

A beruházás: a folyó fogyasztás feláldozásával jár, a jövőbeli fogyasztás növelése érdekében.

Az értékcsökkenés: az év folyamán elhasznált tőkemennyiséget méri.

A nettó beruházás: a bruttó beruházás és az értékcsökkenés különbsége.

Kormányzati transzferek: egyéneknek juttatott kifizetések, amelyekért azok nem adnak cserébe termékeket vagy szolgáltatásokat.

Nettó export: a termékek és szolgáltatások exportjának és importjának különbsége.

Teljes nemzeti beruházás (I_T): a hazai beruházást összevonjuk a nettó exporttal.

Nettó külföldi beruházás: ha egy ország többet exportál, mint amennyit importál, és a bevételi többletet (a nettó exportot) külföldön beruházza.

Nettó hazai termék (NDP): a teljes végső kibocsátás, amelyet az országban adott évben előállítanak. Kiszámítása: NDP= GDP - amortizáció

Nemzeti jövedelem: úgy kaphatjuk meg, hogy a GDP értékéből levonjuk az értékcsökkenést és a közvetett adókat.

Rendelkezésre álló jövedelem: úgy számítjuk ki, hogy a háztartások által kapott piaci jövedelmek és transzferek összegéből levonjuk a személyi adókat.

A tényleges megtakarítás egyenlő a tényleges beruházással, azaz I=S.

Magánmegtakarítás (PS): az egyéni és a vállalati megtakarítások.

Költségvetési többlet (GS): az a többlet, amennyivel a kormányzati adóbevételek meghaladják a kiadások összegét, beleértve a vásárlásokat és a transzfereket.

összmegtakarítás I_T = PS + GS

Az árindex: az árak átlagos szintjének mércéje.

Infláció: az általános árszínvonal emelkedése.

Az inflációs ráta: az általános árszint változásának ütemét mutatja.

Kiszámítása:

Inflációs ráta (t-edik évben)= [árszint (t-edik éveben) - árszint (t-1-edik évben)] / árszint (t-1-edik évben) x 100

Az árszínvonal: elméletileg a gazdaságban megtalálható termékek és szolgáltatások árainak súlyozott átlaga. A gyakorlatban az általános árszintet árindexek konstruálásával határozzuk meg, amelyek a termékek és szolgáltatások árainak átlagai.

Árindexek:

? Fogyasztói árindex (CPI)

Azt méri, mennyibe kerül egy gondosan összeállított, jellemző fogyasztói kosár különböző időpontokban. Ki-számításánál az egyes árakat a szóban forgó termék gazdasági jelentőségének megfelelően súlyozzák. Minden árhoz egy rögzített súlyt rendelnek hozzá, aszerint, hogy az adott terméknek mekkora a részesedése a fogyasztók kiadásai között. Az egyes árak súlyai tehát arányosak azzal, hogy a fogyasztók mennyit költöttek összesen a szóban forgó termékre.

? GDP-deflátor

Változó súlyozású index, amely követi a termékek részesedésének változását.

? Termelői árindex

A nagykereskedelmi vagy a termelői eladási árak színvonalát méri.

III. Fogyasztás és beruházás

A fogyasztás meghatározó elemei a lakáscélú kiadások, az autózás, az élelmiszerek vásárlása és az orvosi ellátás. A megtakarítás a legnagyobb luxuscikk.

Megtakarítás: a jövedelem és a fogyasztás különbsége.

Az egyéni megtakarítás: a rendelkezésre álló jövedelem fogyasztásra el nem költött része.

Az egyéni megtakarítási ráta: az egyéni megtakarítás nagyságát fejezi ki a rendelkezésre álló jövedelem százalékában.

A fedezeti jövedelem: amelynél a háztartások nem takarítanak meg és nem is költekeznek túl, hanem teljes jövedelmüket elfogyasztják.

A fogyasztási függvény: a fogyasztási kiadások és a rendelkezésre álló egyéni jövedelem összege közötti összefüggést mutatja. A függvényen a fedezeti jövedelem ott van, ahol a függvény metszi a 45°-os egyenest.

Megtakarítási függvény: a megtakarítás és a jövedelem közötti összefüggést mutatja.

Fogyasztási határhajlandóság (MPC): az az összeg, amit a rendelkezésre álló jövedelem egy pótlólagos egységből a fogyasztás növelésére fordítanak.

A fogyasztási függvény meredeksége, ami a fogyasztás változásának és a rendelkezésre álló jövedelem változásának az aránya megegyezik a fogyasztási határhajlandósággal.

Megtakarítási határhajlandóság (MPS): a rendelkezésre álló jövedelem egy újabb pénzegységének azon hányada, amelyet a megtakarítás növelésére fordítanak.

Mivel a rendelkezésre álló jövedelem minden további egységének el nem fogyasztott részét megtakarítjuk, ezért MPS = 1 - MPC

Tényezők egy nemzet életében, amelyek befolyásolják a fogyasztási kiadásokat:

v A folyó rendelkezésre álló jövedelem.

v Permanens jövedelem és a fogyasztás életciklus-modellje.

Permanens jövedelem: az a jövedelemnagyság, amelyet a háztartások megkapnának, ha az ideiglenes vagy átmeneti hatásokat figyelmen kívül hagynánk.

Az életciklus-hipotézis: szerint az emberek azért takarítanak meg, hogy egyenletesebbé tegyék fogyasztásukat életútjuk folyamán.

v Vagyonhatás és egyebek.

Vagyonhatás: az a tény, hogy a nagyobb vagyon nagyobb fogyasztást eredményez.

A csökkenő megtakarítási ráta lehetséges okai:

´ Társadalombiztosítási rendszer.

´ Tőkepiacok.

´ A jövedelmek lassú növekedése.

´ Egyéb okok. (pl. magas adókulcs, a változó demográfiai szerkezet, stb.)

A beruházás kettős szerepe:

? Rövid távon befolyásolja a kibocsátást az aggregált kereslet megváltoztatása által.

? Hosszú távon befolyásolja a kibocsátás növekedését, a tőkefelhalmozásnak a potenciális kibocsátására és az aggregált kínálatra gyakorolt hatásán keresztül.

A beruházás meghatározó tényezői:

? Bevételek.

A beruházás akkor juttatja pótlólagos bevételhez a vállalatot, ha segítségével növelni tudja értékesítését.

A beruházás attól a bevételtől függ, amely a gazdasági tevékenység általános színvonalából következik.

Az akcelerátor hatás: szerint a beruházási rátát elsősorban a kibocsátás változásának üteme határozza meg. A beruházási kiadások tehát magasak, ha a kibocsátás növekszik, a kibocsátás csökkenésekor pedig alacsony szintre süllyednek.

? Költségek.

A kamatláb: a hitelbe kapott pénz ára, amelyet meghatározott időszakra fizetünk.

Különösen a kivetett adók növelhetik a beruházások költségeit. A kormányzat ugyanakkor különleges adókedvezményeket nyújt ami élénkíti a tevékenységet.

? Várakozások.

A beruházási döntések függnek a jövőre vonatkozó várakozásokon és előrejelzéseken.

A beruházási keresleti függvény: a kamatláb és a beruházás közötti viszony bemutatására alkalmazzák.

A beruházási keresleti függvény eltolódásai:

o A GDP emelkedése kifelé tolja el a függvényt.

o A vállalati adók emelése csökkentheti a beruházást.

IV. Konjunktúraciklusok és az aggregált kereslet elmélete

Konjunktúraciklus: a kibocsátás, az infláció, a kamatlábak és a foglalkoztatás felfelé és lefelé tartó mozgásai.

A nemzeti össztermék, nemzeti jövedelem és foglalkoztatás kilengése, amely rendszerint kettőtől tíz évig tart; ezalatt a gazdaság legtöbb szektorában általános fellendülés vagy visszaesés tapasztalható.

A recessziók szokásos jellemzői:

v A fogyasztói vásárlások gyakran hirtelen visszaesnek, a tartós cikkek készletei pedig váratlanul megnövekednek.

v A munka iránti kereslet visszaesik.

v A kibocsátás csökken, az infláció lassul.

v Az üzleti profitok meredeken esnek.

Konjunktúraciklus-elméletek:

? Külső vs. belső mechanizmusok.

Külső tényezők: háborúk, forradalmak, választások, stb.

Belső tényezőkre támaszkodó elméletek a gazdasági rendszeren belül keresik azokat a mechanizmusokat, amelyek öngerjesztő konjunktúraciklusok kialakulásához vezetnek.

? Multiplikátor-akcelerátor elmélet.

Eszerint a kibocsátás gyors növekedése ösztönzőleg hat a beruházásokra.

? Kereslet keltette ciklusok.

Az aggregált kereslet visszaesése a kibocsátás csökkenéséhez vezet.

A legfontosabb konjunktúraelméletek:

} A monetáris elméletek a konjunktúraciklusokat a pénzkínálat és a hitelállományának bővítésére és szűkítésére vezetik vissza.

} A multiplikátor-akcelerátor modell azt írja le, hogyan váltanak ki a külső sokkok a multiplikátor és akcelerátor hatások egyidejű érvényesülésével önfenntartó ciklikus mozgásokat.

} A konjunktúraciklusok politikai elméletei szerint az ingadozások a politikusok manipulációinak köszönhetők, akik újraválasztásukért küzdenek és eszerint alakítják a költségvetési és a monetáris politikát.

} Az egyensúlyi konjunktúraelméletek szerint az emberek rosszul ítélik meg az árak és bérek tendenciáit, és ezért túl sok vagy túl kevés munkát kínálnak, ami a kibocsátás és foglalkoztatás ciklusaihoz vezet.

} A konjunktúraciklusok reálelmélete azt tartja, hogy az innovációk vagy a termelékenységi sokkhatások tovaterjednek a gazdaság egyik szektoráról a másikra, és így ingadozásokat idézhetnek elő.

} Kínálati sokkokról akkor beszélünk, amikor a konjunktúraciklusokat az aggregált kínálat eltolódásai váltják ki.

Az ökonometriai modell: a gazdaság viselkedését leíró egyenletrendszer, amelynek paramétereit a múltbeli adatok felhasználásával becsülik meg.

Az aggregált kereslet (AD): a kibocsátás teljes vagy aggregált mennyisége, amelyet adott árszint mellett meg akarnak vásárolni, egyéb tényezők változatlansága mellett.

Négy összetevője van:

´ Fogyasztás.

´ Beruházás.

´ Kormányzati vásárlások.

´ Nettó export.

Az aggregált keresleti görbe:

Negatív meredekségű, ez azt jelenti, hogy egyéb tényezők változatlansága mellett a reálkiadások volumene csökken, ha emelkedik a gazdaság általános árszínvonala. Elsősorban a pénzkínálati hatás következtében negatív meredekségű.

Amikor az árak emelkednek, a reálpénzkínálat szükségképpen esik. Tehát az áremelkedés állandó pénzkínálat esetén pénzszűkét teremt és a teljes reálkiadások csökkenéséhez vezet.

Az aggregált kereslet eltolódásai:

? Az AD görbe mentén való elmozdulás következik be a kormányzat ellenőrzése alatt álló fontosabb gazdaságpolitikai változók miatt.

? Az AD görbe eltolódik az exogén változók hatására.

A multiplikátor-alapmodell: elsősorban az aggregált kereslet kialakulására ad magyarázatot, megmutatva, hogyan kerül kölcsönhatásba a fogyasztás, beruházás és több más változó az aggregált kereslet meghatározása közben; ez valójában az aggregált keresleti-kínálati modell egy speciális esete.

A kibocsátás meghatározása a megtakarítás és beruházás segítségével:

A megtakarítási és beruházási függvény metszéspontja a GDP egyensúlyi szintjét adja meg; a nemzeti kibocsátás ehhez az értékhez tart.

Az egyensúlyi pont: olyan megtakarítási, beruházási és kibocsátási szint, amelynél a háztartások szándékolt megtakarítása éppen egyenlő a vállalatok szándékolt beruházásával.

A kibocsátás meghatározása a fogyasztás és beruházás segítségével:

Az összkiadás (vagy C+I) görbe a fogyasztók és vállalatok szándékolt kiadásait mutatja a kibocsátás különféle értékeinél. A gazdaság abban a pontban kerül egyensúlyi helyzetbe, ahol a C+I görbe metszi a 45°-os egyenest.

A multiplikátor: az a szám, amellyel a beruházás változását meg kell szoroznunk ahhoz, hogy meghatározhassuk a teljes kibocsátás változását a folyamat végeredményeként.

Kibocsátás változása = (1/MPS) x beruházás változása = 1/(1-MPC) x beruházás változása

Rövid távon a multiplikátor modell: megmutatja, hogyan határozza meg az aggregált kereslet, a beruházási és fogyasztási kiadások változásain keresztül a GDP értékét.

Az a felismerés, hogy a költségvetési politika erőteljesen befolyásolja a gazdasági tevékenységet, a makrogazdasági politika keynesi irányzatához vezetett, amelyik aktívan felhasználja a kormányzat eszközeit a ciklikus kilengések csillapítására.

Egy összegű (vagy autonóm) adók: azok az adók, amelyek nem változnak a jövedelmekkel vagy más gazdasági változókkal.

Az adózás hatása az aggregált keresletre:

? Az adónövelés a reál GDP csökkenéséhez vezet a multiplikátormodellben, amennyiben nem emelik párhuzamosan a kormányzati vásárlásokat.

? Az adók csökkentik a kibocsátást multiplikátormodellben.

A kormányzati kiadások multiplikátora: megmutatja, hány egységnyivel növekszik a GDP a termékek és szolgáltatások kormányzati vásárlásának 1 egységnyi növekedéséből következően.

Az adók hatása:

Az adók változtatása hatásos eszköz a kibocsátás befolyásolására. Az adómultiplikátor azonban kisebb, mint a kiadási multiplikátor, mert annak pontosan az MPC-szerese.

Adómultiplikátor = MPC x kiadási multiplikátor

V. A pénz és a kereskedelmi bankok

A pénz fejlődése:

o Cserekereskedelem.

o Árupénz.

A pénz mint csereeszköz az emberi történelemben először áruk formájában jelent meg. Pénzként szolgált: marha, olívaolaj, sör, bor, réz, vas, arany, ezüst, kagylók, gyémántok, cigaretta, stb.

A XIX. századra az árupénzek közül csaknem kizárólagosan a nemesfémek maradtak használatban, az ezüst és az arany. E pénzfajtáknak belső értéke van, vagyis önmagukban véve is rendelkeznek használati értékkel.

A pénz belső értéke ma már teljesen érdektelen.

o A modern pénz.

Napjainkban a pénz legnagyobb része bankszámlapénz, vagyis bankban vagy más pénzintézetben elhelyezett betét.

A pénzkínálat összetevői:

v Tranzakciós pénz (M₁).

Ez azokat a tételeket tartalmazza, amelyeket tranzakciós célokra használunk.

Az M₁ összetevői:

? Érmék.

? Papírpénz.

Napjainkban az érme és a papírpénz teremtett pénz. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat pénznek nyilvánít valamit, még ha történetesen nincs is belső értéke. A papírpénz és a fémpénz törvényes fizetőeszköz.

Törvényes fizetőeszköz: azt jelenti, hogy e pénzt el kell fogadni közösségi és magánadósságok kiegyenlítésére egyaránt.

? Folyószámlák.

Technikailag ezeket úgy nevezzük, hogy látra szóló és más csekkel lehívható betétek.

v Tágan értelmezett pénz (M₂).

Olykor vagyontartási pénznek vagy kvázipénznek is nevezik. Az M₂ tartalmazza az M₁ értékét, valamint a banki takarékbetéteket és a hasonló vagyonelemeket, amelyek igen közeli helyettesítői a tranzakciós pénznek.

Nem minősíthetők ezek tranzakciós pénznek, mert nem használhatjuk őket minden vásárlásnál fizetőeszközként; kvázipénznek sem számítanak viszont, mert igen gyorsan és értékveszteség nélkül válthatók át készpénzre.

A kamat: a pénz használatáért nyújtott fizetség.

A kamatláb: az időegységre fizetett kamatösszeg a kölcsönzött pénz százalékában kifejezve.

A kamatlábak megkülönböztethetők:

} Futamidejüket tekintve.

} A kockázat szerint.

} A vagyonelemek likviditása szerint.

Egy eszköz likvid, ha gyorsan és csekély értékvesztéssel készpénzre váltható.

Nominális kamatláb: a pénzben mért kamatláb, azt méri, hogy az éves pénzhozam mekkora hányada a befektetésnek.

Reálkamatláb: inflációval kiigazított kamatláb, azt mutatja meg, hogy holnap mennyi terméket kapunk a ma feláldozott javakért. Úgy számoljuk ki, hogy a nominális kamatlábból levonjuk az inflációs rátát.

A pénz funkciói:

´ Csereeszközként szolgál.

´ Elszámolási egységként is használatos.

´ Értékőrző szerepet is betölt.

A pénztartás gazdasági költsége: az a kamatveszteség, amelyet vállalnunk kell azzal, hogy pénzt tartunk, nem pedig kockázatosabb és kevésbé likvid vagyonelemet vagy befektetési formát.

A pénzkereslet okai:

? Tranzakciós pénzkereslet.

Egyéb dolgok változatlansága mellett a pénzkereslet összege csökken, ha a kamatlábak emelkednek.

? Vagyontartási pénzkereslet.

A tranzakciós pénz ,,dominált" vagyonelem, mert más eszközök épp ennyire biztonságosak, ugyanakkor magasabb hozamot nyújtanak.

Pénzügyi közvetítők: a bankszámlapénz megteremtését, kezelését és számos már pénzügyi szolgáltatást nyújtanak napjainkban. Legnagyobb csoportját a kereskedelmi bankok alkotják.

A vagyonmérleg: a vállalat pénzügyi helyzetét rögzíti adott időpontban.

Nettó vagyon: az eszközök és kötelezettségek különbsége.

A törvény és a Szövetségi Bankrendszer (Fed) szabályai valamennyi pénzintézet számára előírják, hogy betétállományukkal szemben milyen arányú tartalékot képezzenek. A kötelező tartalékráta előírásainak fő célja az, hogy a Szövetségi Bankrendszer ellenőrizni tudja a kereskedelmi bankok által teremtett látra szóló betétek állományát.

A betétteremtés folyamata:

? A központi bank ellátja a bankrendszert egy általa meghatározott tartalékállománnyal.

? A tartalékokkal szemben a bankrendszer ezeknél jóval nagyobb pénzmennyiséget teremt, formáját tekintve bankszámlapénzt. E folyamatot a bankbetétek multiplikálódásának nevezzük.

Pénzmultiplikátor: az új látra szóló betétek és a tartalékok növekedésének aránya.

Kiszámítása: Pénzmultiplikátor = pénzkínálat változása/tartalékváltozás = 1/kötelező tartalékráta

Megszorítások a betétteremtéssel kapcsolatban:

o Készpénz elszivárgása forgalomba.

o Szabad tartalékok képződése.

A tartaléknövekmény tízszeresének megfelelő új betét keletkezik 10 százalékos kötelező tartalékráta esetén. Ha azonban a megnövekedett betétállomány egy részét készpénzre váltják, vagy nem monetáris vagyoneszköz vásárlásával kikerül a bankrendszerből, illetve ha a bankok szabad tartalékokat képeznek, akkor a betétteremtés aránya kisebb lesz, mint az 1/(kötelező tartalékráta) hányados.

A befektetések legfontosabb fajtái:

v A pénz.

v A takarékbetétek, bankoknál helyezik el, a kormányzat rendszerint garanciát vállal visszafizetésükért.

v A kormányzati értékpapírok, lehetnek kincstárjegyek és államkötvények, az állampapírok névértékét lejáratkor visszafizetik, a futamidejük alatt pedig kamatot fizetnek. A szövetségi kormányzat papírjait a létező legbiztonságosabb befektetésnek tartják.

v A részvények, vállalati tulajdonosi jogokat testesítenek meg. A részvényekre osztalékot fizetnek, amelynek forrása a vállalat nettó profitja.

v A nyugdíjalapokba befizető személyek tulajdonosi részesedést szereznek az alap vagyonában. Ezeket az alapokat vállalatok vagy nyugdíjpénztárak kezelik.

A hozamráta: egy értékpapír teljes pénzbeni nyeresége, amit az időszak kezdetén érvényes ár százalékában mérünk. Takarékbetétek és rövid lejáratú kötvények esetében a hozamráta a kamatláb. A többi vagyonelem hozama általában valamilyen jövedelem és a tőkenyereség vagy tőkeveszteség összege.

Kockázat: a befektetés hozamának változékonysága.

Az emberek általában kockázatkerülők, ez azt jelenti, hogy magasabb hozamot kell ígérni, hogy rábírják őket a kockázatosabb befektetésekre.

A részvénypiac: az az intézményrendszer, amelyben a nyilvános tulajdonú vállalatok részvényeit, a vállalatokban való tulajdonosi részesedést adják és veszik.

Spekulációs buborékok: amikor az árak azért emelkednek, mert az emberek arra számítanak, hogy a jövőben emelkedni fognak.

A nagy összeomlás: a spekulációs buborékok mindig összeomláshoz vezetnek, ami olykor gazdasági pánikot idéz elő.

A hatékony piac elmélete: a befektető nem járhat túl a piac eszén.

Hatékony pénzügyi piac: a piaci szereplők gyorsan feldolgoznak minden új információt, ezek tehát azonnal beépülnek a piaci árakba.

Egy ár akkor végez véletlen bolyongást, ha mozgása teljesen előrejelezhetetlen.

Megszorítások a hatékony piac elméletéhez:

? Tegyük fel, hogy mindenki elfogadja a hatékony piacok filozófiáját, s ezért nem törekszik az információk gyors feldolgozására.

? Egyes emberek gyorsabbak és rafináltabbak másoknál. Mások hatalmas összegeket tudnak költeni információk beszerzésére, hogy leszűkítsék a bizonytalan jövőben rejlő kockázatokat.

? Nem biztos, hogy a részvényárfolyamok hirtelen mozgásai mögött mindig új információk húzódnak meg.

? A hatékony piaci szemlélet érvényes lehet az egyes részvényekre, de nem feltétlenül állja meg a helyét az egész piacra.

A személyes pénzügyi döntéseket szolgáló tanulságok:

} Nézze meg, mibe fekteti a pénzét!

} Diverzifikáljon és ismét diverzifikáljon, ez a pénzügyek prófétáinak alapszabálya.

} Fontolja meg befektetési jegyek vásárlását részvényindex alapokban.

} Hozza befektetéseit összhangba kockázati preferenciáival!

VI. A központi bank és a monetáris politika

A Szövetségi Bankrendszer:

Alapvető célja, hogy az inflációt alacsony szinten tartsa, és mérsékelje ingadozását.

Legfőbb irányító testülete a Kormányzótanács, hét tagja van.

Legfontosabb döntéshozó testülete a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság, tizenkét szavazó tagja van, közte a hét kormányzó, valamint a regionális Fed-bankok öt elnöke.

Az egész rendszer csúcsán a Kormányzótanács elnöke áll.

A Fed független szervezet.

A monetáris politika három legfontosabb eszköze:

´ Nyíltpiaci műveletek.

A Fed növelni vagy csökkenteni tudja a banki tartalékokat a kormányzati papírok nyíltpiaci adásvételével.

´ Jegybanki kamatláb-politika.

Ha a kereskedelmi bankoknak kevés tartaléka van, hitelt vehetnek fel a Fed-bankoktól. Az így megszerzett eszközöket jegybanki hitelből származó tartalékoknak nevezik.

Napjainkban a jegybanki kamatláb a monetáris politika viszonylag jelentéktelen eszköze. A jegybanki kamatláb megváltoztatását olykor arra használják, hogy a piacokat tájékoztassák a fontosabb gazdaságpolitikai változásokról. Leggyakrabban azonban a jegybanki kamatláb egyszerűen a piaci kamatlábakat követi, hogy a bankok ne juthassanak extraprofithoz az alacsony kamatlábon felvett hitelek magasabb kamatra való kikölcsönzésével a nyílt piacon.

´ Kötelező tartalékráta-politika.

A tartalék-előírások megváltoztatására igen ritkán kerül sor, mert ez a lépés túl nagy és túl hirtelen fordulatot eredményez a monetáris politikában. Nyíltpiaci műveletekkel is elérhetők a szükséges eredmények, de jóval kisebb megrázkódtatással.

Monetáris politika nyitott gazdaságban:

Szabályozzák a valutatartalékok áramlását, az árfolyamot, és figyelemmel kísérik a nemzetközi pénzügyi élet fejleményeit.

A tartalékeszközök nemzetközi áramlása megzavarhatja a banki tartalékok jegybanki szabályozását. Ezeket a zavarokat azonban a központi bank elháríthatja a nemzetközi áramlások sterilizálásával.

A rögzített árfolyamok fenntartása szükségessé teheti a nemzeti monetáris politika összehangolását más országok politikájával.

A monetáris transzmissziós mechanizmus: ez közvetíti a pénzkínálat változásainak hatását a kibocsátás, a foglalkoztatás, az árak és az infláció változásaihoz.

A gazdaság lefékezése az infláció miatt a monetáris transzmissziós mechanizmussal:

? A folyamat megindítása céljából a Fed lépéseket tesz a banki tartalékok csökkentésére.

? A banki tartalékok minden egyes pénzegységnyi csökkenésével a látra szóló betétek állománya multiplikatív módon szűkül, a pénzkínálat így kisebb lesz.

? A pénzkínálat csökkenésével a kamatláb növekedésnek indul, a hitelfeltételek szigorúbbak lesznek.

? A kamatérzékeny kiadások, különösen a beruházások visszaesnek a magasabb kamatlábak és a vagyonállomány értékének csökkenése miatt.

? A szűk pénz politikája következtében visszaeső aggregált kereslet végül is csökkenti a jövedelmet, a kibocsátást, a foglalkoztatást és az inflációt.

Összefoglalva: R lefelé -> M lefelé -> i felfelé -> I,C,X lefelé -> AD lefelé -> reál GDP lefelé és infláció lefelé.

A pénzkereslet és a pénzkínálat:

A pénz kínálata és kereslete közösen alakítja ki a piaci kamatlábat.

A pénzkeresleti görbe azért negatív meredekségű, mert a pénztartás csökken a kamatláb növekedésével.

A keresleti és kínálati görbe metszéspontja határozza meg a piaci kamatlábat.